A múltban részletes elemzést tettem közzé arról, hogy egyes személyek és
csoportok hogyan próbálnak elszigetelni engem, hogyan támadják a magá
néletemet, hogyan fenyegetik a biztonságomat és hogyan szabotálják azt az
antimilitarista tevékenységet, melyet én is folytatok. Az egyik példaként azt
írtam le, hogy a Trhlina infoshop és az Anarchistická federace (Anarchista
Föderáció) egyik tagja azt mondta egy barátomnak, hogy ki vagyok téve a
militáns antifasiszták heves reakciójának. Más szóval, egy személy a Trhli
nából és az Anarchista Föderációból megfenyegetett. Akkor még nem volt
világos, hogy a fenyegetés valóra válik-e. Most már az. 2025. február 8-án,
szombaton, a prágai Club 007-ben egy ilyen militáns antifasiszta fizikailag
bántalmazott.
Mi történt?
A támadó megvárta, amíg a barátaim többsége elhagyja a klubot, követett a
mosdóba, ahol többször arcon ütött. Nem, nem vagyok meglepve, hogy ilyen
alattomos módszert választott. Annyi áskálódást láttam már a haverjaitól,
hogy most már csak aljasságot, gátlástalanságot és képmutatást várok
tőlük.
Mielőtt „Hős úr” fizikailag bántalmazott volna, ő is megpróbálta nekem
néhány szóban „elmagyarázni”, hogy ne ágáljak Ukrajna védelme ellen.
Esélyt sem adott arra, hogy kifejtsem érveimet, hogy miért nem támogatom
Ukrajna védelmét, miért nem támogatom Oroszország védelmét, Cseh
ország védelmét vagy bármely más állam védelmét. Anarchista vagyok,
ezért valamennyi állam ellen harcolok. A fasiszta államok ellen, de éppígy a
demokratikus, sztálinista, monarchista stb. államok ellen is.
Ahelyett, hogy Ukrajnát – vagyis egy adott államot és annak rendszerét –
védelmezném, inkább az ukrán területen élő munkásosztályt támogatom
és védelmezem, mert egyrészt jelenleg Putyin inváziója mészárolja le,
másrészt ki van téve az ukrán kormány üldöztetésének és elnyomásának,
valamint az ukrán kapitalisták súlyos kizsákmányolásának.
Azt hiszem, ilyesmit amúgy is értelmetlen lenne elmagyarázni annak, aki
megtámadott. Kétlem, hogy megértené a lényeget. Nem ez volt az első
alkalom, hogy megmutatta nekem, erős hajlam van benne a durva macsó
pózolásra, de híján van a komoly politikai elemzésnek.
Nem hallgathatok
Fontosnak tartom, hogy nyíltan beszéljünk erről az esetről a nyilvánosság
ban. Ez konkrét példája azon emberek képmutatásának, akik az interneten
olyan nyilatkozatokat terjesztenek, amelyekben ártatlan áldozatoknak
állítják be magukat, akiket bántanak, miközben a valóságban az anarchista
miliőn belüli ellenfeleik elleni agresszióra uszítanak és támogatják azt.
Nem titkolom, hogy megrázott ez az eset. Tényleg sok frusztrációt, dühöt és
egyfajta tehetetlenséget éreztem, de hamar feldolgoztam ezeket az erőtel
jes érzelmeket. Köszönhetően többek között azoknak az embereknek, akik
kiálltak mellettem, megadták a szükséges érzelmi támogatást és megnyug
tattak, hogy nem vagyok egyedül ebben a helyzetben.
Bár tudom, hogy vannak jogos indokok az erőszak alkalmazására bizonyos
emberekkel szemben, most nincs kedvem megtorolni. Csak hát, ahogy eg
sarokba szorított állat is képes nagyot harapni, hogy kikerüljön a veszély
ből, úgy gondolom, én is hasonlóan cselekednék egy hasonló helyzetben.
Nem vagyok pacifista, és tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a
puszta kezünk nem elég a védekezéshez. Bárki, aki a jövőben újra megpró
bál megtámadni engem és/vagy a barátaimat, legyen ezzel tisztában.
A monoklim és az arcomon érzett fájdalom idővel biztosan elmúlik, de az a
szándékom, hogy háborúellenes tevékenységeket támogassak, megmarad.
Ebben biztos vagyok. Bárki is támadott meg, lehet, hogy ezt nem látja be,
ezért fontos, hogy ő és a macsó bandája elolvassa ezt: Engem nem lehet
megfélemlíteni! Ami aznap este történt, csak arra ösztönöz, hogy folytas
sam azt az utat, amelyen elindultam.
Azoknak, akik szintén ezt az utat akarják követni, ajánlom, hogy támogas
sák az Antimilitarista Kezdeményezés (AMI) által a dezertőrök és háborús
menekültek számára szervezett adománygyűjtést.
Ajánlom továbbá a Voices from Ukraine című kiadvány beszerzését. Ezek
ben a kiadványokban a harkivi anarchista kollektíva, az Asszambleja4 olyan
forradalmárok álláspontját mutatja be, akik olyan helyen élnek, ahol háború
dúl.